Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat - a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra.

Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van:

- Sose hazudj!

- Sose maradj hét napnál tovább ugyanott!

- És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal!

Gyere.

A Varázserdő már vár...

Olvasói Vélemények                                                                 

Írd meg Te is a véleményedet!

Név:
Hozzászólás:
Kérlek másold le a fenti betűsort az alábbi mezőbe (kis/nagy betű érzékeny):

Rózsa - 2011.07.07.
Azt hiszem végre rájöttem...legalábbis kapizsgálom. Szóval az az elején is lejött, hogy az erdő a tudatalattit szimbolizálja és hogy a "vándornak" azért nincs neve mert az egyetemes emberit hivatott megtestesíteni. A kitaposott utak pedig a különböző szellemi irányzatokat jelenítik meg. Most pedig a könyvben megjelenő "világfa" jelentésével is tisztába kerültem(legalábbis reményeim szerint). A következő szövegrészt találónak gondolom: "Az állatvilág a Nagy Anya árnyékában húzódik meg, aki a Nagy Világfaként óvja, védi, táplálja ezt az állatvilágot, amelybe az ember is beletartozónak érzi magát. A mítosz titokzatos igazsága szerint a növényvilágból nő ki az állatvilág és az emberi világ is, amely így nem több, mint az összes élőlény Világfájának egy része." /Erich Neumann/ Ha tévúton járnék szeretném az író korrigálását kérni. Előre is köszönöm!

Rózsa - 2010.12.08.
Szerintem a könyv zsenialítása éppen abban rejlik, hogy úgy működik mint egy rorschach teszt. Ahány ember annyi féle olvasat. Nekem például eszembe se jutott ez a "drogok világa" magyarázat, de így visszagondolva akár az is lehetett volna. Mindenesetre számomra a Varázserdő öröké a vallások birodalma marad.

Nekka - 2010.12.01.
Varazserdoben a drogok vilagat latom, az erdo asszonyaban egy szocialis munkas not, vagy pszichologust. (Fergeteges, ahogy nem azt mondja, hogy "nincsenek fergek, nem vagy magadnal", hanem kezeli a helyzetet, nem helyezkedik szembe a paranoid tevkepzettel, hanem belemegy a jatekba, elismeri, hogy vannak bogarak es eljatsza, hogy kiszedi oket. Oruletesen jo!) Az erdo fergeiben a kokainbogarakat, a hetvegi turistakban a hetvegi, vagy egyszeri fogyasztokat, a Sarkanyban a penzt. Zsenialis! Imadom a konyv minden egyes porcikajat. A mondatot, hogy olvassunk a sorok kozt, a liftezest, a sotet erdo vegen pislakolo egyetlen fenyt, a kisfiut, a mamajat, a feher lovat, az utakat, az elet fajat, a varost, szennyviztisztitot, a katonat, a festomuveszt, aki a Varazserdorol fest. Azt a vonzodast a Varazserdohoz, ami elemi es termeszetes fenyt kap; azt, hogy a lejaratot akarki megtalalhatja. Tokeletes; minden a helyen van. A turistak biralo tekintete, mikor meglatjak a kisfiut. Az a kep, hogy elragadja a lovast a Feher Lo es addiog lovagol, amig vegul ki nem "szárad"... nem kell magyarazni. Mondjuk lehet, hogy az egesz csak az en fejemben nyert ilyen ertelmet es semmi koze ezekhez a dolgokhoz... Erre valaszt kell kapnom egyszer.

Péter Zoltán - 2010.09.05.
Helló, még nem véleményt irnék, hanem kérdést: a Varázserdő angol kiadását szeretném megrendelni, hol-hogyan lehetséges? üdv Zoltán

lenke - 2009.09.05.
valoban, bennem is megerositett sok mindent (ahogy Szepes Maria is latta).

timcsi3 - 2009.07.28.
Nagyon tetszik ez a k??nyv nem b?­rom egyszer??en letenni...csod??latos k??nyv...??s nagyon nagy hat??ssal van r??m...vannak benne olyan r??szek ami nagyon igazak az ??let t??rv??nyeire...

Joeymano - 2009.05.17.
Szinte azonnal a v??g??re ??rtem a k??nyvnek, amikor meg kellett szak?­tanom, rosszul ??reztem magam, nem akartam kisz??llni a Var??zserd??b??l. Tegnap este egy erd??ben grillezt??nk ??s f??lelmetes volt belegondolni, h ak??r ez is lehetne a Var??zserd??. Csak a csillagok l??tv??nya gy??z??tt meg arr??l, h a F??ld??n j??rok.:) ??rdekes volt p??rhuzamokat felfedezni a Var??zserd?? ??s a mai vil??g probl??m??i k??z??tt. Titokban, csendben, h senki ne vegye ??szre. Nagyon tetszett, mindenkinek aj??nlani fogom.

T??nd??rke:) - 2009.01.17.
Kedves olvasm??nyaim egyike:)De nekem, szem??ly szerint egy m??sik alkot??s, az Arche sokkal jobban tetszett.Mindazon??ltal mindenkinek aj??nlom..szerintem k??telez?? olvsm??ny:)

Cordell - 2009.01.03.
Az a könyv, amely a legközelebb áll hozzám...

Kriszti - 2008.08.14.
Ezt is elolvastam ,és fantasztiuks jó könyvnek tartom. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Csilla (16) alias Gatita - 2008.05.20.
Kedves Viktor! A könyvesboltban 1 hónapja láttam meg a könyvedet, a Varázserdőt, és ahogy levettem a polcról, izgatottság lett úrrá rajtam. Aztán visszatettem, mert megijedtem az izgatottságomtól. Rá 3 hétre újból ott jártam, újból ott álltam előtte. Forgattam a kezeim között és olyan gondolatok futottak át az agyamon, mint "Mi van benned, ami ilyen reakciókat vált ki belőlem? Miért érdekel, mi van benned?" Tegnap aztán kinyitottam és nemcsak belelapoztam, "ahogy más egy szimpla könyvvel tenné", elolvastam Szepes Mária gondolatait és az előszó gyanánt szolgáló sorokat. Kosárba ejtés, fizetés, hazafele tartás, megérkezés, ledőlés. Majd tovább.. Sorok sorok után, információ a sorok közt, a gyomromban jóleső görcs az izgatottságtól és a felismeréstől és a vágytól, hogy még többet tudjak, és folytassam tovább. Van, hogy összecsukom, hogy megemésszem a történteket. Nem értem a reakcióimat, olvasva a könyvet, szárnyra, erőre kapok, mintha a történetet olvasva szellemileg megpihennék. és még csak nem is olvastam el a könyvet teljesen, a felénél tarthatok körülbelül, de már érezhető a hatása. Köszönöm! Hálás vagyok!

Lharadithel - 2008.03.27.
...elvarázsolt... felismerhettem hol vsgyok... most

Flo - 2007.11.11.
Nem hallottam vagy olvastam korábban Gaál Viktor nevét, csak most, hogy kezembe került ez a könyv. Ám ezután biztosan emlékezni fogok rá. Ahogy invitál be az erdöbe, a Varázserdöbe, kíváncsian megyek vele, és oly ügyes útikalauz, hogy észre sem veszem, hogy egyre mélyebbre szállok. Érzem az avar nedves illatát, érzem, amit ö, aki átéli mindezt, legyen szépség, kellemes élmény vagy iszonyat. Egy ideig még fenntartom a valósággal való kapcsolatomat (értsd: külvilág), miközben olvasok, hamarosan azonban mindaz a semmibe vész, és egy számomra sokkal valóságosabb valóságba érkezem: önmagam árnyaihoz, üde szépségeihez, bölcsességéhez, archaikus alakjaihoz, útvesztöihez, démonaihoz. Ugyan eléggé bejáratottak a saját lejárataim a Varázserdöbe, mégis külön élvezem, hogy neki hála mintegy csúszdán száguldok egyre lejjebb, és olyan mélységeimbe is eljutok, ahová igen ritkán. Olyan lényekkel találkozom, akikkel eddig csak különleges alkalmakkor, és ennek (attól függöen, hogy mennyire szimpatikus a teremtmény) olykor nagyon örülök. Bár talán ez nem igaz így. Akármilyen is az a valami, akármennyire is vonzó vagy félelmetes, ha nem is kellemes, de jó, hasznos találkoznom vele. Valami különös érzés kerít hatalmába, ahogy magam elött látok egy elhagyatott parkot pár bokorral, sötét van, nyirkos a levegö, körülnézek, hogy lát-e valaki, és mikor kihaltnak találom a helyet, elindulok lefelé egy cserje mögött. Már pár lépés után másmilyen a levegö illata és hüvöse, és hamarosan a Város emléke is odavész. A csend, a mély csend szinte súlyként van jelen, ez átjár, kell nekem. Lelkembe hatol, és elnémítja az elmémet. A távolságtartás azonban valamelyest, amennyire szükséges, mégis megmarad, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami a föhösnek olyan fontos, az nekem nem mindig, aztán persze vannak közös pontok. Vajon én is menekülök-e a Varázserdömbe? Vajon én tudnék-e olyan sokáig nélküle élni? És számomra is olyan rémisztö a Város? Sokáig szándékosan nem engedem meg magamnak, hogy gondolkozzak, vajon mi mit szimbolizál, egy idö múlva pedig mindenféle gondolkodás nélkül is világosabb, mint a nap, még ha nem is minden, de a legtöbb dolog. Épp egy villamoson ülök, mikor az utolsó oldalak egyikét olvasva elfutja a könny a szememet, és ennek semmi látható oka nincs. Persze tudom én, hogy bent valami nagyon zajlik, de nem látom pontosan mi az, és ezúttal nem is bánom. Érzem, hogy gyógyító folyamat, és ez éppen elég. Elolvasom az utolsó szavakat is, becsukom a könyvet, és visszateszem a táskámba. Behunyom a szemem. Veszek pár mély lélegzetet, és körbenézek – immár egy buszon. Hát ez a Város. Kijózanító, hideg. Nézem a Városlakókat, és eddig ismeretlen együttérzés születik meg bennem feléjük. Nem menekülök ebböl a közegböl, de csak addig maradok, amíg feltétlenül szükséges. Olyan érzés, mintha a mátrixba csöppentem volna vissza. Látom, érzem, hogy illúzió, és mégsem az. Látom és tisztelem az Ösfa fényét bennük, mégis alig várom, hogy megérkezzek azon kevés helyek egyikére a Városban, ahol a Varázserdöbe hipp-hopp lejutok, és mikor az ajtón belépek, azt érzem: újra itthon. Nem tudom, honnan tudja ez a fiatalember azt, amit. Nem tudom, tudja-e egyáltalán, miröl ír, tudatosan látja-e, az emberi lélek milyen mélységeiben képes hatni, de egyre inkább úgy érzem, tudja. Akkor viszont arra kérem így, a távolból, hogy adjon a világnak még ilyen könyveket, írjon, és varázsoljon bele minket újra és újra a saját belsö világunkba, segítsen kapcsolatot teremteni a mélyebb, igazibb önmagunkkal, összekapcsolódni az erövel, a tudatossággal, a fénnyel.

Kriszta - 2007.09.20.
Egyelőre még nem találom a szavakat, levegőt se nagyon kapok. Gyönyörű allegória a Varázserdő, köszönöm, hogy elolvashattam. Megindító, elgondolkodtató, felszabadító, igazi kincs. Egy elképesztő utazás belső, rejtett vidékeinkre.