1773-et írunk; a keresztény világ a tea bűvöletében él.

Kereskedőhajók százai vágnak neki a Kínába vezető hosszú és veszélyes zarándoklatnak. Egyetlen céljuk, hogy megszerezzék az úgy áhított teafüvet. Az út nem mentes a veszélyektől, számtalan hajó veszett már oda. Aki viszont szerencsével jár, busás nyereség és hírnév vár rá.

Van azonban néhány különös kereskedő, akikről úgy hírlik, a pénznél sokkalta nagyobb kincs miatt járják az utat. Ők a teavándorok. A kevesek, akik már találkoztak velük, csodálattal vegyes félelemmel beszélnek róluk. Rebesgetik, a teavándorok ősi bölcsességek tudói - és hogy birtokukban van a világ legtökéletesebb teája, amely egyenesen varázserővel bír...

Olvasói Vélemények                                                                 

Írd meg Te is a véleményedet!

Név:
Hozzászólás:
Kérlek másold le a fenti betűsort az alábbi mezőbe (kis/nagy betű érzékeny):

lenke - 2009.09.05.
Gyonyoru, Viktor! Csodalatos ez a konyv. Azon gondolkoztam vegig, hogyan tud egy ferfi ennyire oszinten megszemelyesiteni egy noi karaktert - legjobban a szerelmi jeleneteknel. Nem talatam hibat a konyvben... es a befejezes... Az utolso par oldalnal mar tenyleg nem tudtam eldonteni mi lesz a vege es biztam Benned, es valoban nem hazudtoltad meg onmagad. Csodalatos! Mennyi energia! Es milyen jol tudod hasznalni. Mikor becsuktam a boritot a szemem konnybe labadt. Koszonom, hogy a Te konyved adott nekem sok-sok gondolatot (igaz mar egy fel eve kezdtem el de csak most kellett hogy a vegere erjek) amin folytathatom az utam. Talan egyszer majd szemelyesen is beszelgethetunk arrol, mi a boldogsag. :) Ui.: orulok, hogy van egy pszichologus a sok kozul aki valoban tud segiteni, hisz ismeri onmagat.

Sz??t??r Orsolya - 2009.07.01.
Kedves Viktor! Ez volt az els?? k??nyv, amit az??rt olvastam igen lassan, hogy k??s??bb ??rjen v??get. Az utols?? 20 oldal el??tt egy h??tre f??lretettem. Hihetetlen ??lm??ny volt, k??sz??n??m. Nem lehetne valahogy folytat??sa? Vagy valami hasonl??? :)

Bajsz Brigitta - 2008.09.25.
El??sz??r a c?­me fogott meg. ??s a rusztikus bor?­t??...Tea...Im??dom a te??t, ez??rt k??ts??gtelen volt sz??momra, hogy elolvassam a m??vet. Azt??n, k??zhelyk??nt hangzik tudom, de alig b?­rtam letenni. Egy mesevil??g m??gis val??s ??s hihet??. T??nd??rekkel k??rbefont t??rt??nelmi mese, mely forr a szerelemt??l ??s a v??gyt??l...De enn??l is t??bb. Paulo Coelho k??nyveivel voltam eddig csak ??gy, hogy meg kellett ??llnom ??s gondolkodnom...M??ly dolgokat, az ??let megoldatlan k??rd??seit boncolgatja, most v??gre egy magyar ?­r?? is! ??s ez fontos! ??s mire j??ttem r??? Tal??n valahol mind teav??ndorok vagyunk. Jelk??pesen persze, hiszen mind keres??nk valamit vagy valakit...??s kit??rni a h??tk??znapokb??l, m??shogy meg??lni minden napot...Ez az a v??gy ami hajtja a v??ndort...??s a tud??s szomja...??s egyszer tal??n meg??rkez??nk valahova, ahogy a B??rd is, ??s mi is tov??bbadhatjuk a k??nyvet, hogy ??jabb megv??laszolatlan k??rd??sek ker??ljenek megv??laszol??sra.... Rem??lem v??rhat?? m??g folytat??s!! Gratul??lok!!!!

Lovas Fl??ra - 2008.06.23.
Nem minden vándorút cőltalan, nemde?

Máyer Julianna - 2008.04.25.
Számomra egyedülálló a magyar irodalomban, hogy valaki ilyen szinten éljen a magyar nyelvben, és mégis ennyire kozmopolita legyen, hogy valaki túllépjen Közép-Európán és mégis itthon maradjon... Az utóbbi idők legnagyobb könyvélménye volt, remélem, gyorsan szállítják a többit! Az Operation Pastwatch a Pastwatch: The Redemption of Christopher Columbus? Úgy tudom, megjelent magyarul is, Múltfigyelők címen.

egy masik Viktor - 2008.01.19.
Hát ez is nagy könyv, megkockáztatom, Gaál Viktor eddigi legjobbja, vagy talán biztosabb azt mondanom, hogy a hozzám legközelebb álló. Tegnap éjszaka fejeztem be -- egy nagy kancsó bancha teával erosítettem magam --, és még utána sem hagytak aludni, a tea meg A Tea Színe együttesen :). Elgondolkodtató könyv, érzodik a lelki rokonság az író többi könyvével, de talán ebben a legtisztábbak a gondolatok, a szónak legalább kétféle értelmében, és a (szintén több értelemben) mesés légkör ellenére ezt éreztem a leginkább valóságosnak is. A testiség eroteljes ábrázolása váratlanul ért, erre nem készített fel a fülszöveg, de a helyén volt ez is, és szép volt, ellentétben az Archéval, amirol ugyanez nem mondható el, részben az írói szándék, de részben érzésem szerint az írói érettség miatt is. Ez már érettebb könyv, abszolút mércén nagyon jó, és alig várom, merre fejlodik még tovább az író, akinek korát tekintve még sok-sok remekmu lapulhat a tarsolyában. "Érettségben", élettapasztalatban alighanem máris elottem jár, de úgy érzem, egy fontos tapasztalás még hiányzik az életébol, a családi életé. A Bárd és Orin szabadsága nagy árat követel, és nem csak önmaguktól -- ezen a zárszó is csak enyhített. Az üzenetüket kapisgálom, de a magam részérol úgy érzem, a teljességre is a családi köteléken belül érdemes törekedni, még ha ez sokkal nehezebb is. Persze a Bárd bölcsességét itt is lehet alkalmazni: az önként vállalt kötelék nem kell, hogy béklyó legyen, a családi kötés nem rabság, ha önként, tudatosan vállaljuk a még önmagunkon is túlmutató teljességért. Meg persze kinek ez, kinek amaz. Mikor letettem a könyvet, elsétáltam a sötétben a két szuszogó lurkóhoz, megnéztem, és betakartam oket. Az én teljességemnek elég, ha olvasok a vándorokról, a horgonyon ringó hajóm fedélzetén :). Aztán egyszer majd kifutnak a csónakok, újra enyém (miénk) lesz a szabadság, és újra meg kell tanulnunk mit kezdeni vele. Gondolom a Bárd is egyetértene, még ha habozna is kimondani ilyen nyilvánvaló igazságot: sokféle út vezet a teljességhez... Amúgy hihetetlenül eleven a háttér, és mesteri, ahogy lassan, fokozatosan tárul elénk -- már a könyv felénél tartottam, mire rájöttem, hol és mikor vagyunk. A wikipédiából pedig még a szereplok is visszaköszöntek...).